A kárpátaljai gyermekotthon lakói megmutatják, hogy így is lehet!

A nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon tökéletes példa arra, hogy intézményi falak mögött is lehet igazi otthont teremteni, azoknak, akiknek egyébként nem lenne. Az itt élő lányok, kisebbek és nagyobbak egyaránt teljesen természetes módon mindennap tesznek azért, hogy az otthon fennmaradjon, számunkra nem is kérdés, hogy a közös munka eredménye az, ami az asztalra kerül. Az 500 év 500 km a gyermekekért jótékonysági futás most erre a különleges helyszínre szeretné felhívni a figyelmet úgy, hogy közben segít is az itt élőkön. Az esemény főszervezőjével, Gui Angéla Karitatív Futó Nagykövettel beszélgettünk.

A gyermekotthonokról mostanában megdöbbentő híreket hallani, pedig vannak pozitív példák is, az egyik ilyen a nagydobronyi gyermekotthon, ahol kőkemény munkával, de napról napra szeretettel és hálával, az életet élvezve kerül kenyér az asztalra. A reformáció 500. évfordulója alkalmából 500 kilométert futunk majd, hogy segítsünk az ottani református otthonon, és megmutassuk a világnak ezt a fantasztikus példaértékű intézményt.

„Februárban jártam először az otthonban, futó cipőt és sportruházatot vittünk a lányoknak” – mondta Gui Angéla, aki korábban több jótékonysági futóversenyt is szervezett már: adománygyűjtő futással teljesítették a Déva-Budapest közötti 500 kilométert, de a Fuss magadért egy kört! kampány során például az egészségügyben dolgozókkal váltóban futották körbe Magyarországot.

„Amikor beléptem az otthonba, szembe jött velem egy fogyatékkal élő nagylány, Erika, és azonnal megölelt. Később sajnálkozott, hogy az érkezésünk alkalmából előadott színdarabban nem szerepelhetett. Zokogott, hogy nem énekelhetett el nekem egy számot angolul, a Mamma Mia-ból. Megígértem neki, hogy visszajövök. És legbelül már azt is tudtam, hogy nem egyedül, és nem kocsival fogok érkezni, hanem futva, sok jó emberrel együtt, mert azt, ami Nagydobronyban van, azt mindenkinek látnia kell.”

A nagydobronyi gyermekotthon ugyanis tényleg különleges: az egészséges és fogyatékkal élők lányoknak otthont adó intézményben a gyerekek rengeteg mindenért sajt maguk dolgoznak meg, ilyen például a tej, méz, gyümölcs, zöldség, hús. „Amikor megkérdeztem az intézet vezetőjét, Katkó Lászlót, hogy miképpen tudnánk jól segíteni rajtuk, azt válaszolta, azzal, ha visszajövünk több napra, és vendégül láthatnak minket. Ha kiveszünk egy szobát, ha főzhetnek ránk a gyerekek, ha elvihetnek minket kirándulni a Vereckei-hágóra, akkor úgy segítünk rajtuk, hogy nem kérnek, hanem adnak. Innen jött az ötlet, hogy ne tárgyakat vigyünk, hanem ez alkalommal is jótékonysági futást szervezzünk. A Bethesda Református Gyermekkorház azonnal partner volt ebben, több mint ötven fő fog oda futva érkezni, és ott vendégeskedni. És ha már befutunk oda, akkor a kórház orvosai nem érkeznek üres kézzel, viszünk ultrahangot, EKG-t és mindenféle egészségügyi szűréseket végeznek majd a lányokon. A futás azonban nem ér véget az otthonban, ha már 500 éves a reformáció, akkor fussunk 500 kilométert, így a maradék 150 kilométert felkért jótevő ultrafutók futják le. Ők Nagydobronytól a Vereckei-hágóig futnak, ott ér célba a Mozgasd meg a lelked! jótékonysági esemény. Segíteni tehát sokféleképpen lehet ezeket a lányokon, mi most elfutunk hozzájuk, több napra kivesszük az összes szobájukat (több mint 50 főt tudnak elszállásolni nagyon szép körülmények között), egészségügyi szűréseket viszünk el nekik, és bízunk abban, hogy aki egyszer ott járt, az ismét visszamegy sokadmagával.”

• Miért pont futás, hiszen mondjuk kerékpárral is teljesíteni lehetne az 500 kilométeres távot? – kérdezzük Angélát.
• Futás közben van az ember legközelebb önmagához, és ahhoz, aki teremtette. Olyankor megszűnik a távolság a föld és az ég között és valahogy az ember azt érzi, hogy nincsenek korlátok, elvárások, hanem minden lehetségessé válik. Nagydobrony az a hely, ahol kézzel foghatóan minden lehetséges, ahol csoda történik minden nap. Nem is volt kérdés, hogy legközelebb futva érkezünk oda.